2013. február 20., szerda

Első nap az ideiglenes otthonban

Zsófi, az ideiglenes gazdi beszámolója:
"Tegnap este hoztuk el Csipit, nagyon csöpp és tiszta csont, na meg bőr. Már a kocsiban kiderült, hogy jó a mászókája, mert még a fejemre is mászott, alig lehetett lekaparni.
Nagyon bizalmatlan a többi kutyával, még Ribire is morog, ha 1m-en belül megy hozzá.

Eszik, iszik, bepisil, bekakil, tehát jól működik! Csináltunk neki egy kis kosarat az asztal alatt, ott érezte magát biztonságban, jól aludt. Éjjel a hátát vakargatta az asztalhoz tartozó étkezőpadon.
Velünk is óvatos, de nagyon vágyja az érintést, fel is kéredzkedik. Finoman lehet csak simizni, tele van a feje, füle sebekkel.

Ma reggel vittem le először egyedül az udvarra, nagyon alaposan körülnézett, szerintem szuper orra van és mindenre felmászik! Ahhoz képest, ahogy kinéz, nagyon jól mozog. Egyenként történt a bemutatkozás, mit szépítsem szarul ment, míg eszembe jutott Csipi egyetlen fő istensége, A KAJA!
Na, így már jobban ment, nem rettegett annyira, ha a közelünkben volt más is, csak kaphasson jutifalatot. A végére a 3 udvari bohóccal együtt ültek és név szerint várták a falatot.

Sok megpróbáltatáson lehet túl, biztosan harcolt már kajáért, vacokért, életéért és többször is megsérült. Remélem képes lesz és én is képes leszek rá, hogy meglássa, nem ellenség a falka! Csipinek a kora és az elszenvedett traumák miatt több időre van szüksége, hogy meglássa, feltétel nélkül bízhat bennünk. Bár úgy látom, nem az emberekkel van baja.

A csoportos jutifalatozás (ha a másikat nem piszkáljuk, akkor jár a falat) után együtt tettünk pár kört a kertben, Csipi ugyan lemaradt, de követett és ha közelebb merészkedett,  kapott falatot. Egyenlőre itt tartunk.
Pisilni, kakilni legszívesebben Ribizke helyére szeretne, egyszer már sikerült is.  Reggel felkaptam, amikor készülődött, ki a kertbe vele, ott vártunk, míg nem kakilt. Nagy dicséret, jöttünk vissza. Megjegyzem nem volt semmi az esőben, nyakig érő sárban, a többieket a másik oldalamon tartani minimum 10-15 méterre, közben Csipikét biztatni, hogy csak így tovább, mert ha kedvesen szóltam, a többiek akartak hozzám jönni, ha szigorúan, hogy a többiek maradjanak távol tőlem és Csipitől, akkor Csipi tojt be...
Áááááá, szép az élet!
Most mindenki alszik a vackán." 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése